Körülöttem mindenki ugrálva énekli a dalszöveget, csak én nem mozdulok, már kifáradtam. Átfurakodom magam a tömegen a pult felé, ott felülök az egyik bárszékre. Párperce ülhettem ott, amikor valaki, égető tekintetét éreztem magamon. Körbenéztem. A tekintetem találkozott egy szőke, kék szemű, Green Day pólós srácéval, aki a pult másik végében ült.
Farkasszemet néztünk egymással, egyikünk se akaródzott elfordítani a fejét. Magához intette a pultost és beszélt vele pár szót, de le sem vette rólam a szemét. A pultos bólint, miszerint értette, amit mondott, majd pár másodperc múlva megjelenik egy itallal, amit lerak elém.
-én nem kértem semmit- nézek rá, ezzel megszakítva a szemkontaktust.
-az a srác küldi- mutat a szőkére, aztán közel hajol és a fülembesúg- szerintem tetszel neki, amíg velem beszélt végig téged nézett, de ahogy észrevettem neked sem ellenszenves- és azzal otthagyott.
Ránéztem a szőkére, aki csak kacsintott és elindult a kijárat felé.
Vajon miért miért küldte ezt az italt, ha utána lelép? Lehet, hogy a pultosnak igaza van, de ez még mindig nem magyaráz meg semmit.
Hirtelen ötlettől vezérelve leugrottam a székről és az italt otthagyva utána mentem.
Az ajtó mellet állt és cigizett. Amikor kiléptem épp kifele fújta a füstöt. A szájától kezdve figyeltem ahogy elszáll, majd semmissé válik.
- tudtam, hogy utánam jössz- vigyorgott önelégülten, amikor észrevett.
Közelebb léptem hozzá. Épp beleszívott volna a cigijébe, de én kikaptam a kezéből és eltapostam.
- na ezt most miért kellet- nézte a még félig sem elszívott cigijét elképedve.
- nem tudom, de már rég meg akartam tenni- nevettem fel. Pár másodpercig csak furán méregetett, mintha csak azt akarná, hogy ép elméjű vagyok-e, vagy sem, majd ő is csatlakozott a vihogásomhoz.
-Miért küldted azt az italt?-komolyodok el hirtelen. Lenéz rám, egyenesen a szemembe. A tekintetem találkozik azokkal a gyönyörű kék íriszekkel. El akarom fordítani a fejem, de egyszerűen nem megy, megbabonázott.
-Hát nem egyértelmű?
-elég elcsépelt filmes húzás- húztam széles vigyorra a szám.
- hát, tényleg nem volt nehéz rájönni, hogy egy filmből szedtem- mosolyodott el, majd nekidőlt a falnak. Követtem a példáját és én is nekidőltem. Mindketten a hátunkat nekivetve a falnak álltunk és meredtünk magunk elé, csendben. Nem tudtam, hogyan törhetném meg a köztünk beállt csöndet, de nem is akartam. Végül ő törte meg.
-mi a neved?- kérdezte halkan rekedtes hangon, szinte már suttogott.
-Daisy... Daisy White- mutatkoztam be hasonló hangerővel.
Vártam, hogy majd ő is bemutatkozik, de nem tette.
-és te pedig...- próbálkoztam, mire csak a homlokát ráncolta- ahh... mi a neved??- nyögtem ki, hogy mit akarok.
-ohh, bocsi , már hozzászoktam, hogy nem kell bemutatkoznom, mert anélkül is vágják ki vagyok. Luke hemmings.- msolyodott el halványan.
A hirtelen felismeréstől tátva maradt a szám. Tényleg ő az, el sem hiszem, hogy nem ismertem fel.
- lécci ne sikíts- nézett rám könyörgően.
- eszembe sem volt- nyugtattam meg mosolyogva- de azthiszem mostmár megyek, örülök, hogy megismertelek- intettem neki, majd indultam volna, de ő elkapta a csuklómat és visszarántott.
-maradj még, te vagy az első akivel tudok normálisan beszélgetni és nem csak arról, hogy milyen híres vagyok, menjünk el valahova- vágott kiskutya pofit.
- hát jó- adtam be a derekam, nem lehet ellenálni annak a pofinak- de nem hiszem, hogy sok minden lenne nyitva... hanali 2 óra 23 peckor- néztem meg a telefonomon az időt.
- a pak nem zár be
Egymás mellet sétálva indultunk meg a park felé.
- na és Daisy... ide valósi vagy, vagy csak a koncertre jöttél- ült bele az egyik hintába a parkban lévő játszótéren, amikor megékeztünk.
Követve a példáját beültem a mellette lévőbe és lökni kezdtem magam.
- csak a koncertre jöttem, de szeretnék ideköltözni, már el is kezdtem lakást kereni, de még nem találtam meg a tökéletest- újságoltam izgatottan.
Vártam, hátha mond valamit, de csak csönden nézett maga élé. Néha összeréncolta homlokát, nagyon gondolkozhatott. Nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de végül becsukta. Még párszor megismételte, mire kinyögte nagynehezen:
- nem akarsz hozzánk költözni?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése