Sziasztok!
meghoztam az 1. fejezetet, rengeteg kihagyás után, remélem elnyeri tetszéseteket! :)
Puszi: Holly
A kérdése megdöbbentett. Nem számítottam arra, hogy egy srác akit még alig egy órája ismerek, nem mellesleg egy sztár megkéri, hogy lakjak nála. Fogalmam sem volt mit kéne, hogy válaszoljak.
-ööö... ezt inkább később beszéljük meg, most nem vagy józan- nyögtem ki végül azt, ami legelőször eszembe jutott.
-talán igazad van - vakargatta a tarkóját kelletlenül.
Beírtuk a számunkat egymás telefonjába és csináltunk hozzá egy bolondos képet.
-Most már tényleg mennem kell - kezdtem összeszedni a cuccaim.
-Hát jó, de hívj fel holnap!
Egy puszit adtam az arcára, majd elindultam hazafele.
-Luke! A pulcsid!- fordultam vissza, amikor észrevettem, hogy még mindig Luke pulóverébe vagyok, amit a parkba menet adott oda, mert fáztam.
-Maradjon csak, igy nem fogsz megfázni- villantotta rám 10000 wattos mosolyát. Ahh az a mosoly, meghalok.
- köszi, majd kimosom
- Nem szükséges, most Calum a felelős a mosásért- nevetett fel.
Intettem neki, majd most már véglegesen elindultam a hotel felé, ahol megszálltam.
Egyből beborultam az ágyba. Hullafáradt voltam, de csak kattog az agyam. Hogy kin, vagy min? Természetesen Luke-on és a történteken. A gyönyörű kék íriszeken, a perverz féloldalas mosolyán. Ahogy nevet, ahogy rám kacsint. Az ajánlata is ott motoszkált a fejemben.
Nem tudtam, hogy mi lenne a helyes. Féltem, attól, hogy újra szerelmes leszek. Nem akarok szerelmes lenni, túl nagy nyomot hagyott bennem az előző barátom Brandon.
Fűvel-fával csalt, de nem tehettem semmit, nem hagyhattam el. Megfenyegetett, hogyha megteszem mindenkinek el mondja a családom féltve őrzött titkát. Apám múltját, amelyben szerepel a maffia bandatagság, gyilkosság, letartóztatás.
Hogy honnan tudott róla Brandon? Apám naplójából, amiben leírta a mindennapjait.
*visszaemlékezés*
- Gyere már- nevettem fel halkan, hogy a szüleim ne ébredjenek fel, miközben rángattam magam után Brandont.
- Ne siettess, este van!
- Jó jó, de indulj már meg!
Morogva, de követett.
Felmásztunk a padlásra vezető létrán.
A padlás most is ugyanolyan volt, mint mindig. Mindenfelé kacatok, de most mégis valahogy más volt. Nem tudtam magyarázatot adni rá, hogy mi okozza ezt az érzést.
-Miért is jöttünk ide fel? Itt nincs semmi más csak egy csomó kacat- lökött arrébb egy ezer éves könyveket tartalmazó dobozt.
- Mert innen kijutunk a tetőre- adtam magyarázatot, majd elindultam az ablak felé.
Útközben megbotlottam valamiben. Jobban szemügyre véve rájöttem, hogy egy régi bőrönd. Még soha nem láttam még itt, pedig ismerem a padlás összes zugát, de egy részemnek mégis ismerős volt.
És akkor beugrott. Apámnál láttam, még 7 éves koromban. Megtiltotta, hogy belenézzek. Akkor még engedelmeskedtem, de most hajtott a kíváncsiság.
Kinyitottam rajta a zárat és felhajtottam a tetejét.
A látványtól, ami fogadott lesápadtam. A bőrönd tele volt késekkel, pisztolyokkal és fekete fejkendőkkel és még egy napló.
Kezembe vettem először a fejkendőket. Mindegyikre vörös betűkkel rá van írva, hogy Black Blod.
A fegyverekbe bele volt vésve apám neve Johnson White.
Remegő kezekkel nyúltam a legutolsó tárgyért, a naplóért.
Bebizonyosodott a gyanúm, az apám gyilkos.
Brandon ijedt arcomat látva kivette a kezemből és beleolvasott. Kikerekedett szemekkel nézett fel.
-apád gyilkos – jelentette ki.
Megbeszéltük, hogy senkinek nem mondunk semmit. Ez addig oké is volt, amíg rá nem jöttem, hogy megcsal, ekkor fenyegetett meg. Nem tehetem meg, nem engedhetem meg, hogy kitudódjon. Tűrtem, ahogy megaláz minden egyes nap. Ezután többször is kezet emelt rám.
Hogyan szabadultam meg tőle? Meghalt. Balesetben.
Nem tudom, hogy tényleg baleset volt-e, de ha tippelnem kéne azt mondanám, hogy megrendezték.
*visszaemlékezés vége*
Az emlék hatására könnybe lábadt a szemem. Próbáltam visszatartani, de túl intenzív még bennem az élmény, pedig mér lassan egy éve, hogy meghalt.
Lehunytam a szemem és átadtam magam az álmok világának, ahol általában minden jó, minden szép.
